Az utolsó munkahelyemen csöppentem bele az IT világába, itt kezdett el bennem motoszkálni a gondolat, hogy kipróbálnám a programozást. Tudtam, hogy nagyon nagy a munkaerőhiány, hogy éppen próbálnak nyitni a cégek a nők felé, és hogy ennek következtében könnyebb rugalmas, részmunkaidős állást találni ebben a szektorban.

Középiskolában ebből is érettségiztem, így tudtam mit várhatok. Régen is érdekelt, de 20 éve nagyon férficentrikus pálya volt.

A programozás komoly dolog, nem csak úgy nekiülök és megtanulom. Komplex tudást igényel, folyamatos önfejlesztést. Ez jó, mert nem hagyom hogy belesüllyedjek a szürke hétköznapokba. Gondolkozni kell, csapatban is és egyénileg is. Értékteremtő hadművelet. Rögös az út a célig, de megéri a küzdelem, mert a végeredmény egy nagyon kreatív szakma lehet, amiben mindenki megtalálhatja a maga preferenciáját. Legyen az back-end, front-end vagy a kettő határmezsgyéje a full-stack.

Nagyon tudatosan készültem a karrierváltásra. Rengeteg olvastam róla, kifejezetten kerestem azokat a konferenciákat, TEDx előadásokat amik erről szóltak, kikértem egy karrier coach véleményét. Kurzusokra fizettem elő olyan platformokon, mint pl. a udemy. Minden abba az irányba mutatott, hogy programozni kezdjek. Inspirál a komplexitása, az, hogy van benne kihívás és jelentős kereslet van a programozókra, nagy földrajzi szabadságot is ad mindemellett, könnyen tudok később külföldön is munkát vállalni.