Karrierváltó Anya – Zsófi története

Mi az eredeti szakmád? Milyen munkakörben dolgoztál?

Szociológusként és francia szakos tanárként végeztem, a gyermekeim születése előtt újságíróként és könyvszerkesztőként dolgoztam. Sok év kihagyás után, három gyermekes anyukaként egy scc-ben találtam részmunkaidős állást, angol- és francia nyelven igyekeztem az ügyfeleink IT-s problémáira megoldást találni.

Miért váltottál?

Szerettem volna egy olyan szakmát, amivel – jó eséllyel – 55-60 évesen sem szorulok majd ki a munkaerőpiacról. Ezen felül, amikor 3 gyermek mellett, részmunkaidőben kezdtem el állást keresni, nagyon elkeserített, hogy az én végzettségemmel nem igazán érhető el olyan munkakör, ami izgalmas, változatos, ugyanakkor rendesen meg is fizetik.

Gyermekvállalás mennyire befolyásolta a szakmaváltás időzítését? Korábban is tervben volt már?

Legnagyobb részben a gyermekvállalás befolyásolta, ezen belül leginkább az, hogy Magyarországon részmunkaidőben, rugalmas időbeosztással mennyire nehézkes elhelyezkedni.

Miért pont azt a szakmát választottad az új utadnak?

Az utolsó munkahelyemen csöppentem bele az IT világába, itt kezdett el bennem motoszkálni a gondolat, hogy kipróbálnám a programozást. Tudtam, hogy nagyon nagy a munkaerőhiány, hogy éppen próbálnak nyitni a cégek a nők felé, és hogy ennek következtében könnyebb rugalmas, részmunkaidős állást találni ebben a szektorban.

Hogy éled meg anyaként, hogy a tanulás időt vesz el a családtól?

Hol kisebb, de inkább nagyobb lelkifurdikkal terhelten. Kilenc hónap nagyon hosszú idő, és ez a képzés nem az a képzés, ahol hosszabb szusszanások lennének két megfeszítettebb tempójú időszak között. – A kislányom fogalmazta meg nagyon élesen a helyzetet: “Azért nem szeretnék felnőtt lenni, mert a felnőtteknek nagyon sokat kell tanulniuk.”

Van segítséged a gyerek(ek) körül?

Nem.

Milyen nehézségekkel kell megküzdened a tanulási időszak alatt?

A legnehezebb a lelkifurdi, hogy nem tudok annyit és úgy törődni a családommal, ahogy szeretnék, valamint, hogy nincs én-idő. Január óta ugyanazt a könyvet olvasom, október óta kb tízszer jutottam el futni és a barátaimmal jó esetben két havonta találkozom. Ez a magánélet része. A tanulás része sem sétagalopp, elég gyorsan kell elég sok anyagot elsajátítani, sokszor “versengünk”, hogy ki aludt kevesebbet, nem ritka, hogy valaki 3-4 órával “nyer”.

Milyen praktikákat javasolsz a szakmaváltás elött állóknak?

Először is, üljön le a férjével, és beszéljenek erről nagyon sokat. Azt látom, hogy nagyon nehéz ezt a képzés segítség nélkül végig csinálni, beleértve ebbe a mentális és a fizikai segítséget is. Másodszor is csak akkor vágjon bele, ha komolyan gondolja, mert fél gőzzel ez biztosan nem fog menni. A kudarc-tűrő képesség és a jó stressz kezelési technikák is jól jönnek sokszor! Annak pedig, akik már belevágott: írjon kódot! Amennyit csak bír! Ennél hatákonyabb tanulási módszer nincs. Nem baj, ha az első pillanatban nem áll össze a kép, előbb-utóbb az is meglesz. Végül pedig, ha nagyon el van keseredve: gondoljon ránk, nincs egyedül! 😉 – Egyébként a GFA coach-ok is nagyon profik megnyugtatásban!

+1: Ha újrakezdenéd ismét ezt az utat választanád?

Igen!